|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 5 találat | lapozás: 1-5 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kolozsi Béla 2001. augusztus 20.Diplomáciai bonyodalmakat okozott az a Magyarország szófiai nagykövetének tulajdonított nyilatkozat, amelyet a Focus című bolgár on-line újság közölt az interneten, és az aug. 14-én lezajlott bolgár-román kormányfői találkozót követően látott napvilágot. Adrian Nastase azt javasolta bolgár kollégájának, Szimeon Szakszkoburggotszkinak, hogy a két ország együttesen, úgymond tandemben törekedjen az európai és euroatlanti integrációra, hogy Bulgária és Románia segítse egymást az európai uniós és a NATO-tagság elérésében. A Focus szerint, a kormányfői találkozót követően a bolgár Darik rádiónak adott nyilatkozatában Magyarország szófiai nagykövete, Kolozsi Béla kijelentette: Bulgáriának nem kellene Romániával tandemben haladnia a NATO és az uniós tagság felé. A szófiai magyar nagykövetnek tulajdonított nyilatkozatot átvette a Mediafax hírügynökség, majd a bukaresti Adevarul napilap, a román külügyminisztérium pedig e hírekre alapozva közleményt adott ki. Ebben "meglepetésének adott hangot a szófiai magyar nagykövetnek az aug. 17-én és 18-án a bolgár sajtóban megjelent nyilatkozata miatt, amelyben bizonyos bírálatokat fogalmazott meg a román miniszterelnök Bulgáriának tett tandemjavaslatával kapcsolatosan." A román külügyminisztérium megbízta budapesti nagykövetét, hogy tiltakozzék a magyar külügyminisztériumban. Egyúttal Bukarest a történtekkel kapcsolatban hivatalos magyarázatot vár Budapesttől. Kolozsi Béla cáfolta a neki tulajdonított nyilatkozatokat. Eredeti kijelentését megismételve, elmondta: Magyarország szerint "nem országcsoportok, hanem ki-ki a saját érdemei szerint fog integrálódni". Hozzátette: Romániát egyetlen vonatkozásban említette, abban, hogy Magyarország mind Románia, mind Bulgária jó felkészülésében, a tapasztalatcserében és az integrációjukban érdekelt. /Botrány a bulgáriai magyar nagykövetnek tulajdonított nyilatkozat miatt. A román külügyminisztérium tiltakozik. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./2001. augusztus 23.Budapest érthetetlennek tartja, hogy a román külügyminisztérium "egy kiragadott és kimutathatóan torzított idézetet" alapul véve kritizálta a szófiai magyar nagykövetet - olvasható a magyar külügyi szóvivő közleményéből. Horváth Gábor Bukarest azon vádjára válaszolt, miszerint Kolozsi Béla szófiai magyar nagykövet kritizálta a román kormányfő javaslatát az EU- és NATO-csatlakozási erőfeszítések segítésére létrehozandó bolgár-román "tandemről". A magyar külügyminisztérium megítélése szerint a szófiai magyar nagykövet szavait román részről többszörös áttételen keresztül, pontatlanul idézték. A közleményből kiderül: a magyar külügy kedden tájékoztatta Crina Prunariu asszonyt, a budapesti román nagykövetség ideiglenes ügyvivőjét, hogy Magyarországnak kiemelt érdeke szomszédainak és a térség országainak, így Romániának és Bulgáriának mielőbbi euroatlanti integrációja; Magyarország változatlanul szilárdan támogatja ezen országok erre irányuló erőfeszítéseit. Az ügyvivőt tájékoztatták arról is, hogy Kolozsi, aki egy kerekasztal-beszélgetésen vett részt, és aki hangsúlyozta, hogy tartózkodik a harmadik országok törekvéseinek kommentálásától, annyit mondott: "a magyar fél meggyőződése és minden erre vonatkozó mértékadó megnyilatkozás szerint az integráció elsődlegesen és hangsúlyozottan a csatlakozási kritériumok teljesítésétől függ" - áll a szóvivő közleményében. "A magyar fél változatlanul ahhoz az általa következetesen folytatott és általában is kívánatosnak tartott gyakorlathoz tartja magát, hogy hivatalos lépéseit és megnyilatkozásait partnerei ellenőrzötten autentikus közléseire, a másik fél előzetesen megismert álláspontjára, nem pedig áttételesen, sajtóhírekre kívánja alapozni. Budapest reményét fejezi ki, hogy a jövőben román részről is ezt a megközelítést fogják alkalmazni" - áll a közleményben. /Román-magyar diplomáciai incidens. Budapest szerint Bukarest félremagyaráz. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./2010. szeptember 8.Székelyföld láthatósága,,A Kárpát-medencét széttagoló trianoni paktum »hiányossága«, hogy némi iróniával szólva úgymond elfelejtette betiltani az időjárás államhatárokon átívelő, de egyazon domborzati kis univerzumon belül mozgó változékonyságát, turbulenciáit” ― írta ezelőtt jó bő évvel lapunkban Kolozsi Béla... ...javasolva a magyar közszolgálati médiumoknak a változtatást, mert ezáltal a Kárpát-medence peremterületeire figyelés ,,milliók számára villantja fel magyarok lakta vidékek panorámáját, városneveit, a történelmi összekapcsolódás ívét”. A korábban magyar diplomáciát is szolgáló szerző megállapításaira ― úgy néz ki ― a döntéshozók is felfigyeltek, így a napokban örömmel újságolta el elektronikus levelében, hogy a magyarországi közszolgálati televíziókban pozitív elmozdulás érzékelhető (ezt egyébként magunk is tapasztaltuk). Szerzőnk azonban nem áll itt meg, hanem kidolgozott képi műsorkoncepciót ajánl a továbblépésre. A magyar közszolgálati televíziós programok térképes időjárás-jelentései — Magyarország és Székelyföld naponta vizuálisan érzékelhető teljessége című írásában, miután elemzi az m1 és m2 ez irányú programjainak változását, a továbblépés mikéntjét is felvázolja. Hogy a térképelemek egymásutániságában Székelyföld mint kiemelt magyar terület jelenjék meg. Reméljük, elképzelése a döntéshozók füléig is eljut, hiszen egy ilyen ,,műsorkoreográfia” — ahogy szerzőnk nevezi — nem csak a közvetlen nézői igényt elégíti ki (nevezetesen, hogy a nálunk is fogható adók időjárás-jelentései nekünk, rólunk is szóljanak), hanem egy sokkal tágabb, az együvé tartozás és identitáserősítés irányába ható eszközként is működhessen. S nem utolsósorban egy önállóságáért küzdő térség alig ismert létét mutatva fel naponta nézők millióinak. Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. szeptember 28.Székelyföld legitim entitásHibás az a — legalábbis hallgatólagosan — gyakran elfogadott nézet, hogy egy nemzetnek szóló tartalmat hordozó — magyarként megjelölt — autonómiát a megadása után egyoldalúan, egy másik nemzet nemzetállama részéről vissza lehetne vonni! Ez majdnem olyan képtelenség, mintha egy függetlenséget elnyert országtól korábbi gyarmattartója azt később egyszerűen visszavenné. Illegitim volt egy ilyen visszavonó lépés 1960-ban Székelyföld esetében is, és az is maradt. E tekintetben ugyanis természetesen nincs semmiféle elévülés, nem tekinthető megfelelő érvnek az, hogy évtizedeken át az autonómia megsemmisítése nem került napirendre — „tehát elfogadható”. A politikai rendszer érdemi megváltozása mégis napirendre tűzheti most ezt az ügyet is. Az el nem évülési princípiumot láthatjuk érvényesülni a nemzetközi közösség — sőt, a közvetlen érdekeltek — egyes lokális problémákat, annexiókat vagy megszállást és más hasonlókat illető állásfoglalásaiban is. A róka, holló és sajt meséjére emlékeztet az a szituáció — a magyarság az együgyű holló —, amelyben a magyarok rendre és garantáltan helyeselik az ellenük irányuló fellépéseket, és bólogatnak ezekre, ám a nekik kivételesen viszonylag kedvezőt erősen fumigálják, lesajnálják, és tetszelegnek az e viselkedésért kapott „dicséretekben”. Három lépés történt a Székelyföld jogi helyzetét illetően a második világháború után: — a Párizsi Béke 1947-ben (térségünkben Moszkva parancsai szerint) — 1952-ben autonóm terület beiktatása — 1956 okán újra a kommunista világ resztalinizálódása, majd ennek nyomán az 1960-as (’68-ban még Ceauşescu által tovább dúlt) autonómia-visszavonás. Az autonómia visszavonását szokás „az úgysem volt egyéb, mint sztálinizmus” ítélettel illetni, lényegében opportunista módon ezzel az ürüggyel a visszavonást elfogadni; a másik két előbb említett lépés tartalmát viszont (pedig ezek az igazán és mélyen sztálinisták, újrasztalinizált logikájúak és egyszersmind magyarellenesek) magyarul sem halljuk kritizálni! (Persze, egy nemzeti területi egység aligha lenne egyébként is megszüntethető egy korszak képtelen belpolitikája okán!) Egyébiránt már Sztálin fizikai halálát megelőzően, politikai agonizálása idejétől egészen az 50-es évek közepéig folyt egyfajta külpolitikai desztalinizálódás: a nagyrészt svéd népességű nyugat-finnországi Hankó területileg kiszakított szovjet bázis moszkvai feladása, a székelyföldi magyar autonómia kialakítása, az osztrák szovjetzóna feladása, a szovjet és kommunista „lazítással” összefüggő kelet-berlini, lengyel és magyar események éppen ilyenek. Pontosan az ötvenes évek végére tért magához újra a terror, a sztálinizmus — ennek egyik eleme volt a magyar autonómia egyoldalú, tehát jogtalan faricskálása, megszüntetése. Moszkva — az ötvenes évek első felében, bármily furcsának is tűnik — nemzetközi politikájának alakításában még rugalmasabb reagálóként szemmel láthatólag nem akart lemaradni abban a versenyben, amelyet hasonló lépésekkel nyugati riválisai diktáltak számára, nevezetesen, hogy gesztusokat tegyen a háborúban legyőzött nemzeteknek, azokat magához édesgetve. A nyugati oldalon így válhatott újra németté, német tartománnyá a Saar-vidék, és talán gyors keleti reakcióként is autonóm magyarrá a Székelyföld. Előbbi máig is az maradt… Nem az autonómia kialakítása, hanem éppen annak elragadása volt tehát mélyen sztálinista — az utóbbi ügyben a veretesen oda tartozó Dej és Ceauşescu lett éppen az autonómiaannexió „kiszerelője”! Kolozsi Béla. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. december 1.Nagygyűlés és nemzeti ünnepMiként is van ez az 1918. december 1-jétől származtatott román nemzeti ünnep? És magyarországi ünneplése? Magyarországi személyiségek: Medgyessy, Kovács, Alföldi sutasága? Kicsit szinte valamennyien meghajolunk az ügy egyfajta csúsztatása előtt. Persze, azért komor hazafisággal, fejcsóválással emlegetjük, hogy magyaroktól hogyan is lenne elvárható Erdély elcsatolásának ünneplése. Valóban elfogadhatatlan. Ámde álljunk itt meg egy percre! Mint annyiszor elmondtuk és elmondjuk, Erdélyt és a Szent Korona országainak annyi más részét a trianoni diktátumban csatolták el Magyarországtól, és a nemzetközi jog szerint e szerződés későbbi ratifikációjával lépett hatályba a hajdani Nagyfejedelemség Romániához kapcsolása is. Évekkel az 1918. december 1-jei Gyulafehérvári Nagygyűlés után. Semmiféle magyarországi tömegdemonstráció nem volt, nem lehetett jogosult 1918-ban ilyen aktusra, az ország egy részének valamiféle ,,elbocsátására". Maga a trianoni okmány sem a nagygyűlést nevezi meg az államterületek változásaival kapcsolatban. Még a hírhedt trianoni dokumentum sem megy el odáig, hogy az említett gyűléstől datálná Erdély magyar elvesztését. Gyulafehérvár az említett napon és utána még hosszan a nemzetközi jog szerint is Magyarország része volt, a megszálló seregeknek — akkor ott éppen a román haderőnek — nem csupán illett volna, de kötelező is a polgári életbe egyfelől be nem avatkozni, másfelől a közrendet, a törvényességet fenntartatni. A törvények pedig a megszállt ország alkotmányán alapulnak. A megszálló seregek jogairól és kötelességeiről szólva fel kell vetni, hogy Románia a nemzetközi hadijog értelmében egyáltalán jogosított volt-e 1918 végén a magyarországi invázióra. Az idő tájt — szemben több antanthatalommal — Románia már nem volt hadviselő állam, az 1916-ban kezdett háborúját többek között hazánkkal és az akkori központi hatalmakkal szemben elveszítette; 1918 elején békét kért, és a bukaresti békeszerződésben mint háborús vesztes gyorsan békét nyert és kötött — a szóban forgó gyulafehérvári aktus előtt már majdnem egy éve kikerült a hadviselők köréből. Naivitás ugyanakkor abban reménykedni, hogy a hajdani gyűlés kisebbségek felé tett ígéretei jó hivatkozási alapot jelenthetnek akár a mai emancipációs igények számára is. Az idő rácáfolt az ilyen várakozásokra. A trianoni békére sem szokás hivatkozni gyermeteg hiszékenységgel, holott az leszögezte például — hibák esetén — területi döntéseinek felülvizsgálhatóságát, a revízió lehetőségét. Éppen e konstrukció felvetette lehetőségekből táplálkoztak a revíziós igények; ezért sem hivatkozott e hajdani diktátumra az azt a magyarság irányában túlságosan engedékenynek tartó második Trianon, az 1947-es párizsi diktátum. Méltóbb, nem megcsúfolt elvekkel, ígéretekkel kell a magyar autonómiaigényeket alátámasztani. Románia — és vele valamelyest Magyarország is — a modern Európában már mindenképpen nehéz helyzetbe került éppen a törvényellenes aktust végrehajtó gyűlés emlékének nemzeti ünnepként való megülésével. Nem szokás egy másik (ma EU-s) ország területén elkövetett alkotmány- és törvényellenes aktust választani nemzeti ünnepnek, mi több, az illető országtól egy számára nem csupán sebet ejtő, de szembeötlően törvényszegő aktus akár csak tisztelgő, protokolláris megünneplését el is várni. Ha ez utóbbi országban megünnepelnének egy ilyen, a saját területén elkövetett súlyos alkotmány- és törvényszegést, az egyenesen bűnpártolás lenne az ország polgárai és vezetői részéről. Nem a közösségi vágy, szándék, akarat kinyilvánítása a gyűlésen, de az országrész úgymond átadása volt az alkotmány- és törvényszegő. Egyébként nehéz dilemma ez. Tiszteljük a román nemzetet, államot, nemzeti méltóságot. Tudjuk, valamennyi országnak szüksége van mélyen megélt nemzeti ünnepekre. A románság részéről erős azonosulás alakult ki ezzel a nappal kapcsolatban, a kommunizmus erőltetett másik ,,ünnepnapjától" mintegy visszavették ezt a napot. Bizonyos mértékű kölcsönös megértés szükséges így az ügy kezeléséhez. Ennek azonban, mint említettük, kölcsönösnek kell lennie; nem lehet ez egyoldalú, nem várhatja pusztán a románság a magyarságtól az említett tapintatot, türelmet, a kérdés empatikus kezelését. Megértve a szimbolikus ügyek jelentőségét, utalni kell arra, hogy háborúkban is ,,működtetett" vagy azokból származtatott szimbólumok, adott esetben mai európai barátokkal szembeni konfliktusokban is alkalmazott jelképes történések vagy akár himnuszok ünnepi jelképiségének felülvizsgálata folyik ma szerte a civilizált világban. Kolozsi Béla, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) lapozás: 1-5
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
